Felismerés
Sziasztok!
Ejött a mai nap is, mely mint villám szaladt rajtam végig, és egy újabb felismerést szeretnék veletek megosztani. Ma nagyon vártam egyik ismerősöm hívását. Mindennél jobban. Másodpercenként néztem meg az utolsó üzenetét.hátha csak a hálózat lassúsága miatt nem ér el,miközben tudtam,hogy csak nem akar törődni vele. Tudtam, csak nemsejtettem.
Csajok,becsaphatjuk magunkat,áltathatjuk magunkat azzal,hogy nem fontos nekünk,hogy mi jól el vagyunk nélküle,míg a lelkünkmélyén tudjuk az igazságot. Talán soha nem is mernénk hangosan bevallani....De miért is? Hogy hazudjunk magunkak is,mert azt hisszük így kevésbé fog fájni.
Persze,mert mi erősek,bátrak,szépek,okosak vagyunk,de nem vagyunk robotok.
Hiába,be kell vallani,és tudatosítani magunkban,hogy nem azért keres,mert szüksége van ránk. Őt nem a Disney-ből szalajtották. Mégcsak nem is egy romantikus filmből. Ő a vlóság része,ezért kell racionálisnak lennie saját maga számára,ami azt eredményezni,hogy nekünk csak irracionális lehet. Egyszerűen nem értjük,hogy mire kellünk nekik,ha nem kap meg minket,ha csak egy ölelésről van szó a lépcsőházban,vagy egy teáról egy üzletben. Elmegyünk vele és nem értjük Őt. Nem is kell. Ő csak kihasznál...ez a szomorú igazság.
Akiigazán szeret,és kellünk neki,az mindig mellettünk lesz,nem időközönként bukkan fel,nem kér szivességet,nem feltűnősködik....mint egy igazi túlélő várja,hogy felfedezzék.