...
Rajta, ugorj!
„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel.”
Egyszer egy fiatalember üldögélt egy park egyik padján, és egy mókust nézett a fán. A mókus egy olyan magas faágat akart elérni, hogy kész öngyilkosságnak tűnt a próbálkozása. Hirtelen felugrott, eltévesztette, és egy alsóbb ágon landolt, pár méterrel lejjebb. Azonnal összeszedte magát, és felkészült egy újabb ugrásra. Egy idős ember, aki szintén a padon ült, megszólalt: „Érdekes száz ilyet láttam ugrani, úgy, hogy közben még kutyák is ugattak rájuk lentről. Sok elvéti az ugrást. De egyet sem láttam még megsérülni próbálkozás közben. „ Azután így folytatta: „Biztosan úgy gondolják, jobb kockáztatni, mint egész életüket egy olyan helyen tölteni, ahol nem akarnak lenni.”
Te mit akarsz elérni? Úgy tűnik, túl messze van tőled? Kevesebb mersz van benned, mint egy mókusban? Indulj, tedd meg a lépést! Különben a legnagyobb távolság, ahová valaha is eljutottál, az lesz, ahol most tartasz. Nem a kudarc tesz vesztessé, hanem a megfutamodás. Kelj fel és próbáld meg még egyszer! Legközelebb sikerülni fog!
Dr. Mayo az aggodalomról
„Semmiért se aggódjatok ….”
Az aggodalom olyan, mint egy hintaszék: minden energiádat felemészti, de sehová nem juttat el. Leo Buscaglia azt írja: „Az aggodalom nem veszi el a holnap szomorúságát, csak a ma örömét szívja el.” Igaza van! Dr. Charles Mayo, a híres Mayo Klinika orvosa ezt mondja: „Egyre több bizonyíték van arra, hogy az aggodalom a fő ok a depresszió, az idegösszeomlás, a magas vérnyomás, a szívroham és korai halál kialakulásában. A stressz megöl. Nem ismertem egyetlen olyan embert sem, aki a kemény munkában halt volna bele, de sok olyat ismertem, akit megölt az aggodalom.” Matematikailag is bizonyítható, hogy nincs értelme aggódni. A pszichológusok szerint körülbelül 30 %- a annak amiért aggódunk, sohasem történik meg, a másik 30%-a már megtörtént, 12 %-a megalapozatlan, nem létező betegségektől való félelemről szól, további 20% pedig apró-cseprő jelentéktelen dolgok miatti aggodalmaskodás.” Így mindössze 8 % marad. Gondolj bele! Időnk 92%-ában teljesen feleslegesen aggódunk!